Olyan sok dolog történt velem mostanában, hogy alig bírom összeszedni :D
Például három hete faterommal moziba mentünk, megnéztük a Thor második részét, azóta nem találkoztam vele, minek hatására megsértődött. Hosszú és komplikált a múltunk, amit úgy tűnik, ő hajlamos elfelejteni, ahogy azt is, milyen rossz apa volt az életem első 15 évében, vagyis... nem hiszem hogy tudja, egyhamar nem fogok neki megbocsátani és nem lesz soha ő az első az életemben. Soha. Mondtam már, hogy milyen rossz elvált szülők gyerekének lenni? *bájvigyor*

Emellett a hétvégén végre túlestünk a szalagavatón. Persze nem a sajátunkon, csak a végzősökén, amit persze mi szervezünk (részben). Az egyedüli bajos része a dolognak számomra maga a rendezvény, és hogy azon részt kell vennem, természetesen felöltözve. Nem hiszem, hogy találtok még egy olyan lányt, aki annyira gyűlöli a szoknyákat, mint én. Féleértés ne essék, szépek meg minden, tetszenek, de viselni egyet... az más dolog. Attól kiráz a hideg. Órákon keresztül készülök, aztán meg végig, amíg a ruhát viselem izgulok, hogy ó, vajon nem nézek-e ki hülyén és épp nem teszem-e magam nevetségessé mindenki előtt. Most sem volt másképp (természetesen...), anyu másfél órán keresztül göndörítette a hajamat egy gőzölős hajgöndörítővel, közben sikeresen elégette a fülemet, ráadásul elég csúnyán (nem tudom, nekem nem tűnt annak, de a barátnőim szörnyűlködő arcát látva miután megmutattam nekik, elhiszem hogy nem épp kellemes látvány). A cipő feltörte a lábam, vagy hatszor vettem le, hogy mezitlábazzak a hol padlófűtött, kellemesen meleg kövön, hol pedig a jéghideg linóleumon. Emellett sikeresen nekimentem egy növénynek, ami kiszakította a szoknyámat és felsértette a térdem...
Egyébként bejutottam az angol OKTV második fordulójába, mindenkit, főleg magamat meglepve. Az évfolyamról csak hatan jutottunk be, mert kéttannyelvű suliknál 75 pont a ponthatár. Persze, ha jól ismertek engem, már biztosan sejtitek, hogy az aggodalmam nagyobb, mint az örömöm, főleg mivel a feladatok között egy speaking is szerepel. 
Lassan mennem kell, mert véget ér a lyukasórám, de a héten még tuti lesz poszt. Valahogy mostanában jó kedvem van, úgy tűnik, ideigesen sikerült elűznöm azt a melankóliát ami mindig ott bújkál a lelkem egy darabkájában.