Újra itt vagyok. *ujjongás*  Amint látjátok, megint beraktam egy új dizit, habár most a lustaság győzött, a CSS a LindaDesign-ról van, a háttér pedig Grapics Fairy-től, csak gyorsan 'méretre vágtam' és ilyen szép mályvaszínt adtam neki. D photoshop skills: lvl 0 :D

A hétvégém elég mozgalmas volt :)
Szombat délelőtt lenéztünk anyuékkal és a bátyámékkal az angol turiba... Bezony, nem mindenkinek van pénze minden héten a legdrágább márkaboltokba menni... és a tervezett egy óra helyett hármat töltöttünk ott :D Én is vettem magamnak két felsőt, két fürdőruhát, meg egy táskát. Ezen kívül úgyis csak 2 pár fürdőruhám van amit nem nőttem ki/nem ment tönkre, szóval rám fért az utánpótlás. Délután elmentem fateromhoz. Nem tudom, miért adtam be a derekam pont most, mikor semmi kedvem sem volt látni őt. Viszont kellemeset csalódtam. Persze nem benne, hanem az új barátnőjében. Egész rendes ő is, meg a fiai is. A kisebbikkel, a 14 évessel nem jövök ki túl jól, tidztán kivehető köztünk a generációs távolság. Ő focit néz, meg biciklizik a haverkaival, én meg... én meg...  szóval... értitek :D  A nagyobbik, egy egyetemista viszont elég jó fej. Van egy tök profi Nikon fényképezőgépe, szóval majd szekálhatom, hogy hadd nézhessem meg a képeit. Ráadásul kiderült, hogy M.Á.G.U.S.-ozik (google it, bitches), szóval rögtön meg is lett a közös téma. Ráadásul van egy csomó regénye is, és kölcsön is adott egyet :]

Vasárnap az uncsitesómhoz mentem (illetve a másodunokatesómhoz, de ez most lényegtelen), lent lakik a Balatonparton ^^ Nem volt semmi extra, filmeztünk meg lementünk a partra és úsztunk egyet.

Confession: A másodunokatesómmal nehéz jól kijönni. Először is, egyedül él. Négy évvel idősebb nálam, de korán levesztette a szüleit. Mivel eléggé, khm. túlsúlyos, nem túl megnyerő külsejű és eddig még barátnője sem volt, tudtommal. Másodszor - elég merev. Szilárd meggyőződése a dolgokról, hogy azok úgy helyesek, amilyennek ő gondolja őket. Ebből kifolyólag renderesen összeveszik anyámmal, amikor itt van nálunk, mert anyám is hasonlóan gondolkozik, csak őt meg lehet győzni észérvekkel. Ha én is ilyen lennék, már rég összevesztünk volna a másoduncsival, de én már megszokásból könnyen beadom a derekam, és egy vállrándítással magambafojtom a véleményem. Következő; elég gyerekes. Sokáig, hónapokig kerestem rá a megfelelő szót, végre megvan. Gye-re-kes. Amivel az őrületbe tud kergetni, ugyanis állandóan csikizni akar,meg cukkol, és amivel nálam átlépte a határt: kikapcsolja a melltartómat és lehuzogatja a gatyámat. Itt diszkréten megjegyezném, hogy az illető fiú. Szóval el tudjátok képzelni a helyzetemet... Néha már elküldeném a jó fenébe, de nem merem, mert félek, hogy akkor meg lelkiismeret-furdalásom lenne, elvégre szegény egyedül van az év nagy részében. És ide most nem tudok megfelelő zárómondatot írni, bocsesz.

-Szökött

U.I.: nem tudja valaki, hogy mit kéne átírni a CSS kódomban ahhoz, hogy nagyobb sorköz legyen a betűim között? Mert így olvashatatlan :(

Csütörtök. Elmentem kozmetikushoz meg fordrászhoz. Levágta a hajam és kaptam bele pár csík melírt. De tényleg csak párat, kb olyan 8at :D azt mondta, így természetesebbnek hat... na ja, annyira természetes, hogys senki sem veszi észre :/ meg persze be is szárította de az nálam kb egy óráig ha kitart, főleg most a melegben. Aztán elmentünk kutyát sétáltatni. A kis rosszcsont most úazott először. Nagyon aranyos volt, ahogy kepesztetett :D Majd hozok róla képet, ha megkapom őket a bátyáméktól. Aztán elmentünk a pszichológushoz. Igen, én ilyen helyekre is járok, csak hogy ne legyen belőlem pszichopata. De így is az leszek :] *ez az álmom *... Nem ám, igazából az antiszoc, csöndes, szomorkás jellemem miatt kerültem oda, ami még akkor ragadt rám, amikor ki voltam közösítve ált. suliban. Persze azóta már jobban vagyok, de anno kilencedikben nehezemre esett szólni bárkihez is. Mi van, ha kiröhögnek, esetleg azt mondják, fogjam be, vagy ha nem is akarnak látni? Néha még most is sikerül ezeknek a kérdéseknek a gondolataim közé férkőzniük, de azért haladok, mindig csak előre, és reménykedem, hogy egyszer majd megszűnik az átok, és nem fogom magam úgy érezni, mint egy elszökött kutya, aki idegen terepre tévedt, és távol, nagyon távol van az otthonától.

*köhint* bocs a kitérőért. Ezután, mire nagy nehezen hazavergődtem (tudniillik anyuék vittek kocsival, és még bementek a postára, meg még egy csomó helyre, miközben én a kocsiban csücsültem, és reméltem, hogy nem kapok hőgutát), már elmúlt hét is, és ugye nyolckor indultunk a moziba. Sok időm nem maradt az indulásig. Mire bekapcsoltam a gépemet, meg rendet raktam, már csak fél órám volt... Facebook-ot nyitottam, hogy elbaszhassam az időt valamivel, mert aznap még nem néztem. [még ma sem, péntek, 14:27] Aztán totál véletlenségből láttam egy kiírást, valami csaj az egyik sorozatos csoportba (a sok közül, amikben bent vagyok - igen, az értesítéseim 60%-a ezekkel kapcsolatos :D ) hogy nincs-e kedve valakinek skypeolni vele. Én meg nem tudom miért, de válaszoltam neki. 20 percet beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon is jó fej :) Három évvel fiatalabb nálam, de ugyanazt a zenét meg sorozatokat szereti mint én, és animés! Utána persze indultunk a moziba, a szüleim, meg bátyámék (ő és a barátnője) és én. A Szemfényesztőket néztük meg, Tényleg jó film. Ha akarjátok, majd leírhatom a véleményemet pontosabban róla, egy külön bejegyzésben. :)

Na de most megyek, megyünk le a strandra. Legyetek jók... vagy ne,

SZK

Azt hiszem, eljött ennek is az ideje. Rengeteg próbálkozásom volt már blogindítás terén, online felületen (xanga, blogspot, mlap) és papíron egyaránt. Most mégis visszatértem a G-Portálhoz, ahol gyerekkoromban (ami nem is volt olyan rég) annyit törtem magam, hogy megalkossam a tökéletes weboldalt. Természetesen ez a pillanat nem jött el, most mégis itt vagyok új reményekkel és új kitűzött céllal - önkifejezés. Kellett egy hely, ahol mindent elmondhatok, ennyire egyszerű az egész. Már szerencsésnek mondhatom magam, ha akár csak egyetlen egy embert is érdekel a dolog. Ha mégsem, ez a blog legalább jó olvasnivaló lesz, mondjuk, tíz év múlva. Igyekszem megosztani veletek az életem történéseit, kedvenc zenéimet és persze véleményemet a világról.

Második dolog. A CSS. Igazából nem értek hozzá, ezért választottam egy kész darabot. Kicsit sok benne a rózsaszín, de túlélem (egyébként nézzetek be Lido oldalára, szépek a designjai). 

Ahogy az alcím is utal rá, iszonyú fáradt vagyok. Tegnap koncerten voltam, és kettőkor kerültem ágyba, de nyolckor már kelnem is kellett, szóval hosszabb bejegyzésre holnap számítsatok. Ma valószínüleg megnézem a Doctor Who c. sorozat évadzáró részét aztán bedobom a szunyát. 

Pacsi Mindenkinek,

SZK