A hétfő-kedd-szerda kombó zh írással telt, amik szerencsére sikerültek. (nem tudom, hogyan voltam képes megírni a webprogramozást, úgy ültem be, hogy úgysem fog sikerülni...)

Csütörtökön lazultam, későn keltem (oh, végre...), összeszedtem a cuccomat és felmentem Pestre, Vöröshöz, a majdnem-élettársamhoz (lélekben már az, csak a távolság ne lenne). Két és negyed óra buszút, bőrönddel. (Vita a buszvezetővel, mert nem akart felengedni a buszra bőrönddel, de ha eltűnik a bőröndöm, benne a laptoppal amin rajta van a fél életem, én nagyon pipa leszek. ...Az út felét összehajtogatott, fájós lábbal töltöttem, hogy le tudjanak ülni mellém. Megérte.)

Pest. Kosz. Emberek. Dugó. Amit utálok Pestben, és amire újra ás újra emlékeztetve vagyok amint megérkezek, az az emberek önzősége. Teljes mértékben leszarják egymást. Tudom, ez mindenhol így van, de a fővárosban mégiscsak könnyebb észrevenni. Több ember, gyakoribbak az ilyesmik. A srác aki az egyszem kis táskáját lerakja a maga mellett lévő ülésre.A boltokban - márpedig boltokból nekem jutott múlthéten bőven, elvégre a karácsony itt van a nyakunkon- összetört üvegek, flakonok, tócsák mindenütt, lassanként akadálypályává változtatva a boltot, rossz helyre letett áruk mindenütt. A vén fószer a KFCben, aki arra a kérdésre, hogy elvitelre lesz-e, mogorván bekiabálja hogy igen, a Burger Kingben eszi meg.
Lehet, hogy csak én reagálok az ilyesmire túl érzékenyen, mindenesetre az ilyen és ehhez hasonló incidensek sorozata elég volt ahhoz, hogy kiölje belőlem a giccses karácsonyi díszek és zene okozta maradék, mesterséges karácsonyi hangulatot, és elérje hogy minél hamarabb ki akarjak jutni abból az átkozott bevásárlóközpontból.

Egyébként kicsit máshogyan kezdődött a napunk, mint ahogyan terveztük. Konkrétan ott álltunk az ajtóban, összekészülve, kabátban, táskákkal és gitárokkal, amikor is Hoody hívott, hogy lemondja a próbánkat. Amit már hetekkel azelőtt megígért. Arról nem is beszélve, hogy Vörösnek már az előző két hétvégére is ígért egy közös összeülős zenélgetést. Szóval nem kicsit voltunk kiakadva Hoodyra, arról nem is beszélve hogy egy nagyon átlátszó hazugsággal róbálta leplezni hogy a barátnője, Rózsa hisztizte ki, hogy inkább menjen át hozzá és aludjon nála. Mindenki tudja a Bagázsból, hogy amúgy is minden napot a barátnőjével tölt; a csaj önző és nem engedi el sehová, Hoody meg kiskutya módjára körbeugrálja. Aztán ha véletlenül mégis összevesznek, Hoody jön hozzánk, a baráti köröhöz hogy jaj, mert mi olyanok vagyunk neki, mint egy család. Gettin' real tired of your shit, Hoody.
Mondjuk, mivel elmaradt a próba, volt időnk moziba menni. A nap fénypontja volt, hogy megnéztük az új Star Wars filmet. Szerintem erről majd később írok egy új bejegyzés keretében, nem akarom hogy valaki véletlen spoilerekben fusson bele. (kivéve Rózsa, aki a neten már lespoilerezte magának az egészet. A mai napig nem értem, miért. Nem mintha valaha is értettem volna a csajt.)

Vasárnap este hazaestem, és hétfőn kezdődhetett az új gitáromba illő hanglyuk-dugó vadászat (népiesen gerjedésgátló, ami megakadályozza, hogy az elektro-akusztikus gitár erősítőre kapcsolva 'begerjedjen' és irtózatosan besípoljon, ugyanis nem olyan hangszedő van rajta, mint egy elektromos gitáron és nem csak a gitár által éppen akkor kiadott hangot veszi fel.), ami azzal zárult hogy levásárolhattam a pénzem mert az én gityóm ilyen special snowflake, hogy 9 és fél centis a hanglyuk őkelmén, amibe dugót találni kész művészet. Szóval végül egy állvánnyal lettem gazdagabb.

Most pedig itt van a nyakamon a vizsgaidőszak, szóval elvonulok magolni, talán majd karácsony és szilveszter között lesz poszt, de január végéig ne reméljetek sokat poszt-ügyileg, ahogyan dizájn-váltás sem lesz már az idén. De azért egy fakocka-egyszerűségű menüt még összeraktam a lap tetejére ;)

Legyetek jók, és boldog Karácsonyt, Hanukát vagy amit akartok! :)