még élek.
délelőtt plusz délután az uncsitesómnál voltam és HIMYM maratont tartottunk, aztán este elmentünk anyuékkal bevásárolni a sulihoz. Hogy várom-e? Igen. Igen... Igen. NEM.
a magyarfaktot és dréga szobatársaim viszontlátását várom, viszont az AngolTöri vizsgától meg a némettől már most parázom :D
Egyébként tegnap elkezdtem rendet tenni a szekrényemben, ma meg a kreatív fiókban ( = az a fiók ahová az össtes festékem, ceruzám, tollam és ragasztóm zsúfolva van) de persze kifutva az időből mindkettőt félbehaytam, és most akkora kupi van piciny szobámban, hogy csak na :D
egyébként ma rendi voltam és rendeltem egy könyvet az uncsitesómnak. INNEN rendeltem, egyébként imádom ezt az oldalt, piszok olcsók a könyvek, és ingyen shipping van *q*
mellesleg most kissé ki vagyok akadva, hogy a bank nem képes sms-t küldeni egyik PayPal-os vásárlásomról sem, pedig aktiválva van az sms-értesítés. Így a kártyámat sem tudom igazolni :/
Csak jönnének már meg a Paramore kitűzöim. Hajj.
Mellesleg találtam egy vadiúj Kindle 5 ebookreader-t rohadt olcsón, és mivel le vagyok égve, pillanatnyi dillemám éppen az, hogy vajon ezt vegyem-e meg vagy új telefont. Eddig úgy tűnik, a Kindle nyer, ha vennék egy új mobilt, az tuti okostelefon lenne androiddal + wifivel, vagyis tuti azzal szórakoznék ahelyett, hogy órán figyelek. Minek kell a suliba wifi, valaki mondja meg.... :/ A koliban még megértem, de suliba minek, mikor ott a könyvtár. Rossz nézni, ahogyan az okostelefon-birtokló osztálytársaim már-már nyálcsorgatva merednek a telefonjukra/tabletjükre.
...várjunk csak! Nem én is ezt csinálom épp a laptopom előtt? Ja de. Bár még hál'isten nincs suliidő ;)
Épp selejtezem a citromail e-mail fiókomban lévő leveleket. Ez volt a legelső fiókom a neten. Valamikor 2005 őszén hoztam létre, tíz évesen. Huh de fura belegondolni :D Több, mint 2000 levelet kell átnéznem...
Érdekesség: ha minden igaz, az első Gportálomat 2007.09.29-én csináltam.
Emellett 2007 óta játszom az OurWorld című böngészős játékkal, amiről képet alább lárhattok:
Amint látjátok új design van, mégpedig a FuckinWay gportalról. Egyelőre maradok az egyszerűbb CSS-eknél, azokat könnyen tudom átszerkeszteni :) Most egyelőre a fekete és kék színnel kötöttem barátságot.
#Geek: Nem is tudtam, hogy ilyen nagy eseménnyé nőtte ki magát a kölni GamesCon, hogy már-már az E3-hoz hasonlítják. Még csak a nulladik napnál tartunk, de máris rengeteg bejelentéssel és trailerrel lettünk gazdagabbak. FB Masterpost itt.
Amint véget ér a scavenger hunt, jövök egy rendes bejegyzéssel, ígérem. olyan dolgok történtek (a hunt-tól függetlenül) a héten, jók és rosszak egyaránt, amiket nem árt feljegyezni.
ma meg tegnap olyan zeneorgiát tartottam, komplett albumokat hallgattam meg. Egyet veletek is meg akarok osztani. Az együttest Bright Eyes-nak hívják, már vagy fél éve elkezdtem hallgatni őket. Végre egy együttes ami nem törekszik tökéletes hangzásra, vagy rövid, rímelő szövegekre. Ez az, ami megfogott bennük. Hadd idézzem egy felhasználó kommentjét:
Úgy tűnik, mégis itthon maradtam. Anyu kicsit sértődöttnek látszott, de ez van. azért igyekszem majd kiengesztelni. Ő szerintem még nem tud róla, és bennem is csak nemrég tudatosult hogy az a tény, miszerint számomra az önmegvalósítás fontosabb mint a lazítás vagy a családdal töltött idő. Egyszerűen szükségem van valamire ami érezteti velem, hogy élek. Ami ad elég önbizalmat és reményt ahhoz, hogy örök pesszmista létemre végig tudjam nyomni a napokat egy mosollyal az arcomon. Hogy adjon valami értelmet az életemnek, és ne érezzem magam átlagosnak. Ilyen dolog többek között ez a csavenger hunt is, vagy akár a zenei ízlésem, az elveim, vagy az, hogy agnosztikus atheistának vallom magam.
Egyébként holnap teszik ki a feladatok listáját a scavenger hunthoz. Igen, nagyon izgulok :) Fura, de én voltam az első aki ráírt a csapattársaira, amint megkapta a listát az e-mail címeikkel. A szívem a torkomban dobogott, háromszor futottam át a levelet gépelési és nyelvtani hibák után kutatva (még mindig nem bízok az angoltudásomban, mint úgy általában semmilyen képességemben), míg végül rákattintottam a küldés gombra. Aztán jöttek a válaszok, végül hosszú oldalakon tartó beszélgetésbe kezdtük egy google doc-os dokumentumon. Kiderült, hogy mindenkinek ez az első GISWHES-e, kivéve nekem (ekkora balszerencsét), szóval igazán sokat tudtam nekik segíteni az ötleteimmel és tapasztalataimmal, amit az elmúlt két évből hoztam magammal. van már közös YouTube és Imgur fiókunk, táblázatba szedtük a feladatokat, hogy tudjuk majd jelölni, ki melyiket csinálja, stb. Azért örülök, hogy tudtam segíteni, elvégre a feladatokban annyira nem fogok tudni segíteni mint amcsi csapattársaim, akik ott élnek a szabadság országában, nem pedig ilyen zárkózótt, távolságtartó közösségben, mint a miénk. Szóval nálam maximum az ottthon leülős-alkotós feladatok jöhetnek számításba.
A koncertet valószínüleg elfelejthetem. Éppen azon vagyok, hogy megbízható személyt keressek Pesten, akinél alhatok, hogy kizárhassam az éjjel egyedül, az utcákon való kószálást, bár eddig semmi, szóval épp Foster the People-t hallgatok, hogy eltereljem a figyelmemet a dologról, miszerint nem csápolhatok a koncerten. *szipp*
Yo! Szóval ez a 12 és feledik poszt, mivel az előzőt nég nem fejeztem be, és amúgy sem volt még tizenkettő és feledik posztom :]
Amint látjátok a css kséz van, illetve nekem jobban tetszik mint fehérben, szóval kész van. Természetesen az életem nem zökkenőmentes, bárcsak az lenne. Nincs is rosszabb annál, amikor beleéled magad valamibe, ami aztán mégsem valósul meg. Megint egy nyaralás, megint rosszkor. Ilyenek a nyaralások, mindig cdak rossz időpontban tudnak jönni? Aztán elérik hogy nem is élvezzem őket, csak azokon a dolgokon járjon az eszem, amiket nem csinálhatok amíg külföldön vagyok. Különben is, idén már voltam Horvátországban, köszönöm szépen. Anyu azt mondta, muszáj jönnöm. Mint egy ötéves. Apámmal már egyszer eljátszottuk ezt, most nem szándékozom olyan könnyen feladni. Mert...
Pont akkor lesz az AWOLNATION koncert, amire amúgy sem mehetnék, mert egyedül nem engednek fel Pestre, pedig úgy mennék... Nem tudják, milyen jó érzés egy koncerten tombolni, amikor az adrenalin elárazt, és ugrálok, vigyorgok, mint egy drogos, mert nekem ez a drogom. Addiktívvá tesz, é remekül oldja a stresszt. Aról nem is beszélve, hogy ilyenkor érzem iggazán, hogy tartozom valahová. Hogy nem lógok ki a tömegből, hogy nem vagyok kevesebb mint bárki más... Igen, zenén nőttem fel, ez meglátszik.
Forever Alone lvl: Már koncertre sem mehetek, mert egyedül nem engednek el
Akkor lesz a GISHWHES. Guglizz rá. Eddig imndig suliidőben volt, most végre nyáron van, dolgozhatnék a feladatokon, erre NEM. Akkor miért mondták kevesebb mint egy hete hogy regisztrálhatok?! Anyám azt mondta, nem maradhatok itthon az internet miatt. Ez egy verseny, könyörgöm!!
Végre itthon lesz az egyik barátom és találkozhatnék vele. JA bocs, mégsem. Megragadok minden alkalmat hogy emberekkel lehessek.
bocs az egész kifakadás miatt. Ah, jól esett kiírni magamból.
Bár, mégsem bocs. Úgysem nézi ezt a blogot senki. Vagy ha igen, megijednek tőlem és elfutnak. O_o
Ha valakinek van ötletr arra, hogy hogyan foglahatnám le magam, szóljon. Elromlott a légkondink és nem is nagyon lehet megszerelni, és itt gubbasztok a tetőtérben, éjjel-nappal 33 fokban. De komolyan. Általában úgy ébredek, hogx úszom a saját izzadtságomban.
Na majd jövök újra, ha a dolgok jobbak lesznek. Bye.
Az utóbbi hetekben kissé meg voltam zuhanva, ahogy azt a posztok hiánya is mutatja. Jó erre ráébredni pont most *irónia*
Természetesen holnap elmesélem, miért is volt mindez.
Olyan sok minden történt velem mostanában, hogy nehéz összeszedni. De azért megpróbálom...
Még mindig nem szoktak hozzá az ujjaim az új laptopomhoz, ezért renszeresen ki kell javítanom az írásomat, ami lényegesen lelassít.
Először is, ott volt az utcazene fesztivál. Vártam már rendesen, végre kicsit kimozdulhatok itthonról, emberek között leszek, satöbbi. Ezzel a részével nem is volt gond.
...Amíg az egyik srác szerelmet nem vallott nekem.
Nem, abszolúte nem számítottam rá. Egyszerűen annyira megszoktam már, hogy én csak egy jelentéktelen statiszta vagyok az élet filmjében, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy valaki számára én vagyok a főszereplő, ha csak egy kis időre is. Nemet mondtam, tisztán, érthetően, és olyan határozottan, hogy a szó szilárdsága már-már engem is megrémített. De ki kellett mondanom. Nem vagyok olyan típus, aki akarattal húzza, halasztja a dolgokat, hogy a másik szenvedhessen. Nem tudom, egyébként mit gondolt. Tizenegy évvel idősebb, mint én, nem is mondanám, hogy tetszik, ráadásul tudtommal nem is voltam vele olyan szoros barátságban, és nem is mutattam felé, hogy tetszene, mert nem tetszett. Azóta persze nyomul rendesen. Úgy értem, mire észbekaptam már nálunk ült a konyhában. Csak úgy... felbukkant, hozta a dvd-it, amikről előzőleg beszéltünk, hogy kölcsönadja őket. Hogy őszinte legyek, nem nagyon hallgattam még meg őket, de sz egész ramazuri után már... nem is akarom. Hiába piszkosul jó a zenei ízlése.
Szóval aznap este nagyon szarul éreztem magam. Egyedül őt, és Ginát ismertem a társaságból, és a leányzó is épp szét volt esve mert nemrég esett túl egy szakításon. Ott álttam, a falat támasztva, hiába volt ott egy egész asztalnyi társaság akikkel beszélgethettem volna. Körül voltam véve emberekkel, de mégis egyedül voltam.
Következő nap:
a fentebb említett srác egyik haverjánál kötöttünk ki és társasjátékoztunk. Pedig úgy volt, hogy bemegyünk utcazenére...
Kövi nap: szünet. ÉS mennyire bántam, hogy nem mentem be! Az egyik ismerősöm, egy zenés-reppes formáció tagjaként lépett fel, a Hősök előzenekaraként. Azt hallottam, nagy bulit csaptak. Máig bánom, hogx nem mentem ki, amúgy is régen beszéltem a sráccal, pedig nagyon rendes, megérdemelné.
Éééés.... uccsó nap:
AJÁNLOM AZ OLDALT
