#off2014.01.11. 18:29, Runa
helyzetjelentés
A mostani is ama szent elátkozott pillanatok közé tartozik, amikor kedvem lenne a fejem a billentűzetbe verni. Lö egy srác akivel pisis koromban játszottam, mert három emelettel felettem lakott a panelban rám ír facebookon.
#252014.01.11. 18:28, Runa
... and a happy new year
Üdv mindenki! Utólag is boldog új évet.
#232013.12.03. 18:31, Runa
...at all
Olyan sok dolog történt velem mostanában, hogy alig bírom összeszedni :D
Például három hete faterommal moziba mentünk, megnéztük a Thor második részét, azóta nem találkoztam vele, minek hatására megsértődött. Hosszú és komplikált a múltunk, amit úgy tűnik, ő hajlamos elfelejteni, ahogy azt is, milyen rossz apa volt az életem első 15 évében, vagyis... nem hiszem hogy tudja, egyhamar nem fogok neki megbocsátani és nem lesz soha ő az első az életemben. Soha. Mondtam már, hogy milyen rossz elvált szülők gyerekének lenni? *bájvigyor*
Emellett a hétvégén végre túlestünk a szalagavatón. Persze nem a sajátunkon, csak a végzősökén, amit persze mi szervezünk (részben). Az egyedüli bajos része a dolognak számomra maga a rendezvény, és hogy azon részt kell vennem, természetesen felöltözve. Nem hiszem, hogy találtok még egy olyan lányt, aki annyira gyűlöli a szoknyákat, mint én. Féleértés ne essék, szépek meg minden, tetszenek, de viselni egyet... az más dolog. Attól kiráz a hideg. Órákon keresztül készülök, aztán meg végig, amíg a ruhát viselem izgulok, hogy ó, vajon nem nézek-e ki hülyén és épp nem teszem-e magam nevetségessé mindenki előtt. Most sem volt másképp (természetesen...), anyu másfél órán keresztül göndörítette a hajamat egy gőzölős hajgöndörítővel, közben sikeresen elégette a fülemet, ráadásul elég csúnyán (nem tudom, nekem nem tűnt annak, de a barátnőim szörnyűlködő arcát látva miután megmutattam nekik, elhiszem hogy nem épp kellemes látvány). A cipő feltörte a lábam, vagy hatszor vettem le, hogy mezitlábazzak a hol padlófűtött, kellemesen meleg kövön, hol pedig a jéghideg linóleumon. Emellett sikeresen nekimentem egy növénynek, ami kiszakította a szoknyámat és felsértette a térdem...
Egyébként bejutottam az angol OKTV második fordulójába, mindenkit, főleg magamat meglepve. Az évfolyamról csak hatan jutottunk be, mert kéttannyelvű suliknál 75 pont a ponthatár. Persze, ha jól ismertek engem, már biztosan sejtitek, hogy az aggodalmam nagyobb, mint az örömöm, főleg mivel a feladatok között egy speaking is szerepel.
Lassan mennem kell, mert véget ér a lyukasórám, de a héten még tuti lesz poszt. Valahogy mostanában jó kedvem van, úgy tűnik, ideigesen sikerült elűznöm azt a melankóliát ami mindig ott bújkál a lelkem egy darabkájában.
#242013.12.03. 18:30, Runa
I don't want to do anything..
Soha sem gondoltam volna, hogy én valaha is fogok a szerelemről áradozni/panaszkodni. A szerelmet mindig valami távoli, habos-babos rózsaszín szappanbuboréknak képzeltem el, ami a közelembe érve hajlamos volt kidurrani. - jó, lehet hogy én is segítettem valamicskét neki - Valami engem nem érintő dolog. Cuki srácok a lánymagazinok képein, a szőke herceg fehér lovon...míg más korombeli lány a sminkkeléssel volt elfoglalva, engem 12-14 évesen inkább az érdekelt, mikor kapom már meg a JM rangot a JK2 klánunkban... Különben is, az akkortájt a tengerszint alatt 1000 méterrel megbújó egóm álmodni sem mert volna egy párkapcsolatról. Sokkal inkább egy Nintendo WII volt vágyaim tárgya... De most mégis itt vagyok, és pontosan ezt teszem. Persze a magam nyakatekert, botladozó, különc módján ;) Rinyálásra allergiás olvasóim kérem most takarják el a szemüket. Ti, pletykára éhes had pedig hajoljatok közelebb...
Oké, hadd vázoljam fel a helyzetet:
a, először szerettem bele valakibe, de ő csak a barátjának tart,
b, közben pedig egy másik srác, aki nem tetszik, randira akar hívni.
-Az utóbbi kb két és fél hétben komorság kísért az utamon miközben én szépen fokozatosan próbáltam megbarátkozni a ténnyel, miszerint akármennyit várok, akárhogyan is próbálkozom, az illető személy soha nem fog szeretni. Próbáltam kerülni, nem gondolni rá, nem kapcsolatba lépni vele, nem bámulni amikor közös órá még csak rá sem nézni, erre mit lép Kami-sama ? Persze,hogy mellé lettem beosztva a szalagavató napján...
Természetesen az a két óra, amit a társaságában töltöttem, rémesen telt. Már jó másfél hete kerültem, erre most egy óráig vele meg egy barátnőmmel kell lennem, aki nem tudja, hogy tetszik nekem. Persze nem kellett volna úgy meglepődnöm, hisz elsős korom óta a sráccal lógok, ezt niylván a beosztást író osztálytársaim is tudták. Szóval, miért is volt katasztófa? Egyrészt a tervezett egy helyett két órát maradtam, mert a következő órában is olyanok voltak beosztva, akikkel szívesen lógtam. Egyik felem sikítva menekült volna A srác mellől, csak hogy mentse sérült kicsi egóját, míg a másik vágyott egy kis szocializálódásra. És bármennyire is folytatok remete életmódot, a társaságra vágyó felem nyert. Viszont akárhogyan is próbáltam meg bekapcsolódni a beszélgetésbe, az illető srác - akinek persze, hogy szintúgy maradnia kellett... oké, bevallom részben miatta is maradtam - jelenlétének köszönhetően sosem sikerült értelmes mondatokat formálni az amúgy is kusza gondolataimból, s ha megszakadtam, sem tudtam párbeszédbe elegyedni a többiekkel, így csak ültem és hallgattam. Úgyis mindenki így szokott meg: csak ülök, és hallgatok, hiába kavarog annyi minden a fejemben, legtöbbször úgysincs meg hozzá a bátorságom, hogy kimondjam a véleményem.
Azóta a dolgok kezdenek visszaállni alaphelyzetbe, valaki szép sorban visszakattintja a kapcsolókat. Próbálok tanulni a dologból, s azóta nem mászom úgy rá a fiúra. Illetve, ami azt illeti, igyekszem kiverni a fejemből, ha eszembe jut, elterelni a gondolataim. Már nem keresem, ha találkozunk, csak egy köszönés és rövid szóváltást bonyolítunk le. Őszintén szólva, hiányzik a barátsága, de ha ez az ára annak, hogy újrakezdessem a dolgokat, hát egye fene, vállalom.
#idézet2013.11.16. 18:32, Runa
mostanában a szomorú napok megint sűrűbbek mint a boldogabbak
“Have you ever been in love? Horrible isn't it? It makes you so vulnerable. It opens your chest and it opens up your heart and it means that someone can get inside you and mess you up. You build up all these defenses, you build up a whole suit of armor, so that nothing can hurt you, then one stupid person, no different from any other stupid person, wanders into your stupid life...You give them a piece of you. They didn't ask for it. They did something dumb one day, like kiss you or smile at you, and then your life isn't your own anymore. Love takes hostages. It gets inside you. It eats you out and leaves you crying in the darkness, so simple a phrase like 'maybe we should be just friends' turns into a glass splinter working its way into your heart. It hurts. Not just in the imagination. Not just in the mind. It's a soul-hurt, a real gets-inside-you-and-rips-you-apart pain. I hate love.”
― Neil Gaiman, The Sandman, Vol. 9: The Kindly Ones
#nope2013.11.10. 18:33, Runa
nem vagyok hajlandó produktív lenni.
*fél napja ül a gép előtt takarókba burkolózva és várja, hogy jóváhagyják a regisztrációját Nerdfighters-en, mindeközben vadul nyomkodja a frissítés gombot és próbál nem vinnyogni tehetetlenségében*
#222013.10.27. 18:34, Runa
'szonkettő
Újra itt vagyok :)
A héten megvolt a halloweeni nap a suliban. Jó volt, nagyon sokan öltöztünk be, plusz teremdekorációk is voltak, mivel a legtöbb beöltözött osztályonként és a legjobb terem ingyenes paintballozást nyert. Sajnos nem mi nyertünk, pedig igazán kitettünk magunkért :/
Tegnap pedig fateromnál voltam, bár voltak pillanatok, amikor unatkoztam...
Ma pedig rendet fogok rakni. Majd...
Tervbe van véve a porszívózás, rendrakás, felmosás, emellett a ruhás szekrényemben is rendet rakok, a gépen pedig frissítem a játékaim, vírusirtást futtatok, renbe rakom a könyvjezőim és betaggelem a Tumblr posztjaim. Remélem sikerül ma mindent megcsinálnom :3
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
