HÉT2016.05.06. 10:53, Runa
nincs. meg vagyok halva :D
Sziasztok! Sajnálom, hogy mostanában nem volt új bejegyzés, igazából sok érdekes dolog nem történt velem... Kicsit meg vagyoki csúszva az egyetemmel, az utóbbi egy-másfél hétben pánikrohamok is gyötörtek miatta, mert nagyon kicentiztem a félévemet, ha nem lesz meg akár egyetlen tárgyam, átkerülök fizetősre, vagyis újra kell jelentkeznem. Szóval jelenleg próbálok tanulni, amit a sok pánikolás (és az Overwatch nyílt béta hétvégéje) nagyban hátráltat. Ezt az oldalt mostanában nem frissítettem, de némi hezitálás után leszedtem az eddigi fanfictionjeimet a verses/novellás oldalamról, mert rájöttem hogy szegény ártatlan olvasók, akik csak a versek miatt jönnek, nem lesznek elragadtatva... Szóval jelenleg egy új blogon vannak, aminek Magányos Almafa a címe. Ide került fel egy új fanfictionöm első fejezete is (fandom: Gravity Falls), ami nem mást jelent, mint hogy visszatért az ihletem! :) Szóval igen, hogyha szeretitek a fanficeket, csekkoljátok :) Majd még jelentkezem, bár sűrűbb posztolást csak a vizsgaidőszak utánra ígérek.
Minél tovább nézem, annál jobban utálom a blog kinézetét... Muszáj lesz nyáron leülnöm és írni egyet kódot magamnak, mert amíg nem merek belenyúlni a kész kódok egy részébe (úgy 10%) mert féle hogy elrontom, így nem tudom teljesen testreszabni, addig sosem lesz olyan, amilyet akarok. Also, photoshop lessons. Lots & lots of photoshop lessons. eh.
Ps: Az Overwatch valami fantasztikus. Menjetek és próbáljátok ki, máj. 9 10-ig ingyenes/nyílt béta hétvége van :)
HAT2016.04.27. 19:31, Runa
hadd stuff to do :3
Update: Mivel nem tudtam sms segítségével kreditet venni (ötletem sincs, miért) ezért kénytelen voltam átköltöztettem az oldalt.... Ugh, bele fog telni egy kis időbe mire az összes bejegyzést (főleg a #-al jelölt régieket) át tudom hozni ide, mert az összes képet újra fel kell töltenem egyesével + a dátumot beállítani. De legalább ez megvan :)
Sziasztok! Igen, két bejegyzés egy héten :O Az az igazság, hogy a reggeli kávémat szürcsölgetve feljöttem kicsit rendet tenni az oldalon, mert tegnap este nem volt elég türelmem befejezni a tartalom rendezését. Nos, azzal még most sem vagyok kész, de csináltam végre egy rendes kinézetet, mert tegnap este a népszerű blogok között kapásból kettő olyat találtam, ami ugyanazt azt a Glamour Factory-s CSSt használja mint én, és hirtelen elszégyelltem magam... Szóval fogtam magam, kerestem textúrákat és nekiálltam átírni a kódot :) Tudni kell rólam, hogy nincs szemem az oldalkinézetekhez és hogy a Photoshop tudásom is a béka feneke alatt van... Ennek eredményeképp egy fél napom ráment a kód átírására és a megfelelő textúrák megtalálására. Aztán meg jött a fejléc, aminek a fent látott példány a hatodik verziója... Szóval igen, megszenvedtem vele, de megérte. Egyúttal megvan a blog következő címe is, ahogyan a fejlécen is látható és amint megtörtént az átnevezés, publikussá fogom tenni a portált :) Egy keveset a tartalmon is variáltam, ugyanis a therunawaydog.gp indításakor még sokkal több személyes infó volt fent rólam, amit sokalltam ezért egy részét levettem és megváltoztattam az oldal struktúráját... Viszont azóta számos új dolog van amit a nagyközönség elé tártam, így újra szükségessé vált a rendszerezésük. Ne tessék megijedni, jelenleg a menük többsége üres, de pontosan tudom, mit és hová akarok írni. Csak most nincs hozzá lelkierőm...
Este éjszaka megnéztük Vörössel a Zootopiát, hajnali kettő után végeztünk vele, de totálisan megérte. Kellemes meglepetés volt a film, azt gondoltam, gyerekcentrikusabb lesz a téma és butább a sztori, ehelyett egy ugyan kiszámítható, de mégis élvezhető filmet kaptam :) Gondolkoztam egy kritikán, de szerintem felesleges, így is épp elég felkapott film, rengeteg cikket láttam róla, még olyat is ami a plothole-okkal foglalkozik.
ÖT2016.04.25. 18:53, Runa
not so bright side
Huh, és igen, sikerült, újfent nem blogoltam hónapokig. Ügyes vagyok. *sarcasm*
Most mondhatnám, hogy nem is tudom, miről írjak mert nem történik velem semmi, dehát történik, talán még túl sok minden is...
Először is: töröltem a régi gportálos oldalt, mert pár (ami nálam már túl sok) személyes ismerősömnek megadtam a címét, amit utólag már nagyon megbántam. Ez a blog személyes, és ugyan egy megadott rendszer szerint kap minden ismerősöm egy becenevet, valahogy mégsem szeretném, ha bárki, aki személyesen ismer, beleolvasna. Idegenek jöhetnek :) Volt egy blogspotos próbálkozásom is, de nem volt hosszúéletű, mert rájöttem, hogy egy szimpla blogoldal nem felel meg az elvárásaimnak. Nagyon macerás rajta a blogon kívül mindent, de legfőképpen oldalakat fenntartani és könnyen megtalálni, főleg ha már nagyon sok van. Én meg köztudottan lusta dög vagyok, nem véletlenül van itt, az oldalon is egy Captain's stash menüpont ;)
Lelkileg mostanság kicsit nyomott vagyok, sírásos breakdown-om nem volt még a félévben, de ezt is úgy érzem, csak erővel tartottam vissza. Vannak napok amikor úgy érzem, semmit sem változtam az utóbbi két évben, főleg ha valami rossz történik velem, ami előhoz egy régebbi emléket. Például apám. Oh, említettem már, hogy nem láttam tavaly január óta? Ez azt hiszem, már új rekord. Kidobta a barátnője, amiért ő marha nagy már-már pszihopata hisztirohamot csapott, és felszívódott 4-5 hónapra, még dolgozni sem járt be, a saját anyja nem tudta elérni. Én ebből csak annyit vettem észre, hogy előző héten megígértette velem hogy elmegyek a barátnője fiának a születésnapjára, és most pedig nincs itt értem hogy folytassa a világ legjobb apukája szerepét (amiért esküszöm, Oscar járna neki!), sőt, a telefont sem veszi fel. Csupán a volt barátnőjéből tudtam kicsikarni, mi történt. Hosszú hónapok hallgatása után a saját anyjától tudtam csak meg, hogy vele újra beszél, több, mint egy évvel később pedig rajta keresztül üzente, hogy látni akar. Hah, hülye leszek ezután keresni! Az utolsó barátnőjénél leművelt színjátékával túl messzire ment. Természetesen ő sem keresett telefonon, így hosszú, több hónapos csend következett, csupán a volt brátnőjénél nyüzsgött, ezúttal egy távoltartási végzést kapott. Viszont úgy tűnik, mivel ott rendeződtek a dolgok, unatkozni kezdhetett, mert feljelentette anyám. Nem akar többé gyerektartást fizetni, ezért felrohant Pestre egy ügyvédhez, aki némi pénzért beállított engem egy retardált marionett-babának, és erre kente hogy nem kerestem apámat, valamint ezzel indokolta a gyerektartás fizetésének megvonását. Szóval képzelhetitek, hogyan érzem magam. És nem a gyerektartás megvonása miatt, a zsugori soha egy forintot sem költ rám, ha nem muszáj. Ha nagyon akarta volna, megoldhatta volna ezt békés úton is, felhívhatott volna, írhatott volna levelet, e-mailt, vagy üzenhetett volna a nagymamámmal. De nem tette, mert akkor nem okozott volna anyámnak és nekem további nehéz órákat. Legjobban a tárgyalástól félek, mert sosem voltam még tárgyaláson. Nem tudom, hogyan leszek képes annyi ember előtt beszélni...
Jelenleg, mint mindig, nagyon sok dologgal foglalkozom egyszerre: feltöltöttem az első, hosszabb, angolul írt fanficemet AO3-ra és sokkal jobb fogadtatást kapott, mint vártam. Az énekelgetést gyakorlom folyamatosan, egy kicsi változás már érzékelhető, de még mindig nagyon sokat kell dolgoznom rajta. Emellett próbálok verseket írni, mert nagyon kéne valamit vinni a következő slam poetry estre, de még mindig alig van ihletem. Kínomban egy Gravity Falls fanficbe kezdtem bele, egyelőre csak egy füzetben lapul, egy unalmas előadáson, félálomban lekapart féloldal formájában, de majd a zh-k után begépelem, meglátjuk, mi lesz belőle :) Kódolással mostanában nem foglalkoztam, még a saját igéretemet is megszegtem, és nem tanultam meg gportálhoz css-t írni... a luát fontolgatom most, C előtt egy kis bemelegítésnek, legalább tudnék vele játszadozni Garry's Modban, csak az a baj vele, hogy nagyon régi és valószínűleg elavult és gyakorláson meg hülyéskedésen kívül kb. semmire sem jó :/
Gémelés terén most szünet van, a január-februári Blade & Soul-os függés után a The Talos Principle-re kaptam rá, amit nagyon tudok mindenkinek ajánlani, aki szereti a Portal és TRI: of friendship & madness kaliberű firstperson puzzle játékokat jó sztorival, már vagy 16 órát beleöltem de még csak a 2/3át vittem végig és már most tudom, hogy másodjára is végig fogom játszani, mert érdekel a másik befejezés. A TF2-t is űzöm megint mert egyik ismerősöm volt olyan jó hogy ajándékozott nekem egy competitive beta season passt szóval ha az ETF2L-be nem kerülök be a képsségeimmel (és mert nincs csapatom), így is belekóstólhatok a 6v6-ba *-* Emellett újra elkezdtem Second Life-ozni, vettem pár kiegészítőt a Kemono avatáromnak, ÉS a feral kutya avatárom végre hasonlít egy Border Collie-ra :) Itt egy kép Londonban tett látogatásomról:
Igyekszem a jövőben kicsit gyakrabban írni, bár kezdenek felhalmozódni az egyetemi dolgok: két zh a jövőhéten, 2 tízoldalas beadandó amit 2 héten belül be kéne fejeznem, meg még vagy 6 vizsga. Jó lesz ez, érzem... Szóóóval én most mentem tanulni :D Legyetek jók.
NÉGY2016.01.06. 18:54, Runa
Reggeli félhomály
Azt hiszem, mostanra mindenki túl van az újévi sokkon, saját magunk által be nem tartott fogadalmaink megtételén... Idén lefogyok/eljárok kondizni. Takarékos leszek. Végre nekiállok festeni/futni/sakkozni. Mert valljuk be, könnyebb valamit megfogadni mint utána be is tartani.
Egész évben. Épp ezért határoztam el, hogy idén valami egyszerűbbel próbálkozom.
Megfogadom, hogy befejezem, amit elkezdtem.
Ez elsőre röhejesnek tűnhet, pedig egyáltalán nem könnyű feladat. Ha szétnézünk magunk körül, könnyen észrevehezjük, mennyi befejezetlen feladat hever szanaszét körülöttünk. Egy polc, amin rendezetlenül hevernek a könyvek esetleg ruhák, mert már régóta halogatod a kiválogatásukat peidg tudod, hogy rengeteg olyan darab van, ami neked már nem kell. Egy befejezetlen festmény. Novella. Függöny. Gondolkozz el egy kicsit. Biztosan eszedbe jut legalább egy olyan dolog, amire a múltban csak legyintve azt mondtad, 'ááá, nincs nekem időm erre, majd máskor'. Lehet, hogy el sem kezdted, de ott porosodik a szekrényedben a kellék amit már megvettél hozzá.
Sokmindent be lehet fejezni, de nem mindent érdemes.
Ott vannak az emberi kapcsolataink. Lehet, hogy végre el kéne mondanod neki, hogy tetszik. Az is lehet, hogy már régóta meg akarsz szabadulni tőle, mert a barátsága inkább teher, mint sem, esetleg egy régóta elhanyagolt barátodnak kéne üzenetet írnod, mert már hónapok óta halogatod, mondván, nincs időd.
Na, elég érthető voltam?
Íme az én 'befejeznivalóim':
-
összes eddig papírra írt vers, novella, fanfic begépelése
-
rendszeres gitárgyakorlás
-
lefordítani magyarra a Respawnt (fanfic), de előtte korrigálni az angol verziót
-
az összes molyos kihívást teljesíteni, amire jelentkeztem
-
rendbehozni az Elsie cosplayem, befejezni a Santa's Little Accomplice!Scout cosplayt
-
rendszerezni a netes könyvjelzőim
-
összeírni a cosplayterveim végre, és nem csak lementegetni képeket abba a mappába amelyik éppen meg van nyitva
-
(nyáron) befejezni a regényemet
-
(nyáron) utolérni magam sorozatok terén
-
elolvasni a félbehagyott regényeim
Ha már itt tartunk, gyorsan össze is szedem a kihívásokat, amire jelentkeztem.
Olvassuk el Rácz-Stefán Tibor Fogadj el! c. könyvét! :) - ápr. 11.
Ismerd meg Upton Sinclairt! - ápr. 14.
Debra Driza: Mila 2.0 - ápr. 15.
Supernatural, avagy vadászatra fel! - máj. 24.
Olvassuk el a Kedves Halottakat! - dec. 16.
Démonok 2017. júl. 13.
Mindenképp el kell olvasni! 2017. dec. 13.
Egyelőre ennyi, de ha időm engedi, még bevállalok párat.
HÁROM2016.01.02. 04:14, Runa
Boldog új... hagyjuk.
Hát igen. Legszívesebben egész nap ágyban lennék... Az ünnepek elég húzósan teltek. Lehet hogy csak azért, mert lebetegedtem, lehet hogy a vizsgák iránti félelmem miatt, nem tudom, én már semmit sem tudok mindenesetre nem élveztem úgy a karácsonyt.
Ahogy közeledett az év vége, valahogy minden egyre csak rosszabb lett. A pánik a vizsgáim miatt átment kényszeres halogatásba, például az egész Láthatatlan Almafát átköltöztettem Tumblrről Blogspotra, csak hogy ne kelljen tanulnom. Blogspot template-eket nézegettem, nekiestem egy CSS kódnak, jól átszabtam, talán jöhetne ide is, ha majd készen lesz. Emellett leltároztam majdnem egy teljes napig, és frissítettem a könyvgyűjteményem adatait Molyon. Sőt, ha már itt voltam, szépen polcokba is rendezgettem őket, feltöltöttem pár borítót és fülszöveget a rendszerbe amik nekem megvoltak és nekik nem. Még egy eladó/cserélhető polcot is létrehoztam. Mindig is zavart, ha csak porfogónak vannak a könyvek a polcomon.
Emellett a betegségem egyre csak rosszabb lett. A megfázás keresztülhúzta a számításaimat, és ahelyett hogy magától elmúlt volna, szépen sikerült felülfertőződnöm, a hangszálamra és a légutakra, ergo elment a hangom és asztmás rohamot kaptam.
Jó hír viszont, hogy egy egész napot eltölthettem Vörössel, itt aludt nálam és együtt töltöttük a szilvesztert. Sajnos egyikünknek sem volt sok ideje, ő is a családjával töltötte a karácsonyt, és neki is lesznek már vizsgái a jövőhéten. De jó volt kicsit lazulni, megnéztük az Age of Ultront mivel még egyikünk sem látta. Én nem gondoltam volna hogy ilyen hosszú film lesz :D
Egyébként pedig folyton azon gondolkoztam, mi lesz a vizsgáimmal, hogyan megyek át rajtuk. Ráadásul nem segített, hogy az egyetemi rendszer, amit Neptun mellé használunk, két hétig elérhetetlen volt. Tök jó dolog így, elsején végre belépni és megtudni, hogy két tárgy amiről azt htted, megvan, mégsincs. Szóval kicsit nehéz hetem volt, és sajnos a 2016 sem indult valami jól. Feltettem Vöröst a buszra, pakolás, ágy összecsukás. Aztán várni a Sherlock különkiadásra, csak hogy este 10kor, a kezdéskor rádöbbenjek hogy ezt bizony nem fogom tudni megnézni, ugyanis túl van terhelve a stream. Az egyetlen pozitívuma az egész napnak, hogy esett a hó reggelre.
Sajnálom, hogy nem tudok semmi érdekessel szolgálni, remékhetőleg ez a vizsgaidőszak után meg fog változni. Természetesen rengeteg ötletem van pl. írás terén :) És amint visszajön a hangom, talán megpróbálok felvenni valamit :) A múlthéten kapcsolatba léptem egy magyar youtaitevel (kérlek, guglizz rá, most igazán nincs kedvem elmagyarázni), aki adott pár tanácsot és abszolút lenyűgözött a lelkesedésével.
KETTŐ2015.12.21. 07:53, Runa
Lássuk, mi lesz
Igencsak nehéz héten vagyok túl.
A hétfő-kedd-szerda kombó zh írással telt, amik szerencsére sikerültek. (nem tudom, hogyan voltam képes megírni a webprogramozást, úgy ültem be, hogy úgysem fog sikerülni...)
Csütörtökön lazultam, későn keltem (oh, végre...), összeszedtem a cuccomat és felmentem Pestre, Vöröshöz, a majdnem-élettársamhoz (lélekben már az, csak a távolság ne lenne). Két és negyed óra buszút, bőrönddel. (Vita a buszvezetővel, mert nem akart felengedni a buszra bőrönddel, de ha eltűnik a bőröndöm, benne a laptoppal amin rajta van a fél életem, én nagyon pipa leszek. ...Az út felét összehajtogatott, fájós lábbal töltöttem, hogy le tudjanak ülni mellém. Megérte.)
Pest. Kosz. Emberek. Dugó. Amit utálok Pestben, és amire újra ás újra emlékeztetve vagyok amint megérkezek, az az emberek önzősége. Teljes mértékben leszarják egymást. Tudom, ez mindenhol így van, de a fővárosban mégiscsak könnyebb észrevenni. Több ember, gyakoribbak az ilyesmik. A srác aki az egyszem kis táskáját lerakja a maga mellett lévő ülésre.A boltokban - márpedig boltokból nekem jutott múlthéten bőven, elvégre a karácsony itt van a nyakunkon- összetört üvegek, flakonok, tócsák mindenütt, lassanként akadálypályává változtatva a boltot, rossz helyre letett áruk mindenütt. A vén fószer a KFCben, aki arra a kérdésre, hogy elvitelre lesz-e, mogorván bekiabálja hogy igen, a Burger Kingben eszi meg.
Lehet, hogy csak én reagálok az ilyesmire túl érzékenyen, mindenesetre az ilyen és ehhez hasonló incidensek sorozata elég volt ahhoz, hogy kiölje belőlem a giccses karácsonyi díszek és zene okozta maradék, mesterséges karácsonyi hangulatot, és elérje hogy minél hamarabb ki akarjak jutni abból az átkozott bevásárlóközpontból.
Egyébként kicsit máshogyan kezdődött a napunk, mint ahogyan terveztük. Konkrétan ott álltunk az ajtóban, összekészülve, kabátban, táskákkal és gitárokkal, amikor is Hoody hívott, hogy lemondja a próbánkat. Amit már hetekkel azelőtt megígért. Arról nem is beszélve, hogy Vörösnek már az előző két hétvégére is ígért egy közös összeülős zenélgetést. Szóval nem kicsit voltunk kiakadva Hoodyra, arról nem is beszélve hogy egy nagyon átlátszó hazugsággal róbálta leplezni hogy a barátnője, Rózsa hisztizte ki, hogy inkább menjen át hozzá és aludjon nála. Mindenki tudja a Bagázsból, hogy amúgy is minden napot a barátnőjével tölt; a csaj önző és nem engedi el sehová, Hoody meg kiskutya módjára körbeugrálja. Aztán ha véletlenül mégis összevesznek, Hoody jön hozzánk, a baráti köröhöz hogy jaj, mert mi olyanok vagyunk neki, mint egy család. Gettin' real tired of your shit, Hoody.
Mondjuk, mivel elmaradt a próba, volt időnk moziba menni. A nap fénypontja volt, hogy megnéztük az új Star Wars filmet. Szerintem erről majd később írok egy új bejegyzés keretében, nem akarom hogy valaki véletlen spoilerekben fusson bele. (kivéve Rózsa, aki a neten már lespoilerezte magának az egészet. A mai napig nem értem, miért. Nem mintha valaha is értettem volna a csajt.)
Vasárnap este hazaestem, és hétfőn kezdődhetett az új gitáromba illő hanglyuk-dugó vadászat (népiesen gerjedésgátló, ami megakadályozza, hogy az elektro-akusztikus gitár erősítőre kapcsolva 'begerjedjen' és irtózatosan besípoljon, ugyanis nem olyan hangszedő van rajta, mint egy elektromos gitáron és nem csak a gitár által éppen akkor kiadott hangot veszi fel.), ami azzal zárult hogy levásárolhattam a pénzem mert az én gityóm ilyen special snowflake, hogy 9 és fél centis a hanglyuk őkelmén, amibe dugót találni kész művészet. Szóval végül egy állvánnyal lettem gazdagabb.
Most pedig itt van a nyakamon a vizsgaidőszak, szóval elvonulok magolni, talán majd karácsony és szilveszter között lesz poszt, de január végéig ne reméljetek sokat poszt-ügyileg, ahogyan dizájn-váltás sem lesz már az idén. De azért egy fakocka-egyszerűségű menüt még összeraktam a lap tetejére ;)
Legyetek jók, és boldog Karácsonyt, Hanukát vagy amit akartok! :)
EGY2015.12.12. 19:57, Runa
fresh start
Nem is tudom, mivel kezdjem. Mivel valószínűleg az összes régi olvasómat elvesztettem röpke khm, másfél év kihagyás után, talán üdvözölnöm kellene titeket, újakat. SZIASZTOK!
Azt hiszem az lesz a legjobb, ha pontokba szedem a mondanivalómat mostanra, hátha megkönnyíti a dolgotokat.
A múlt: a régi blogomat megtaláljátok az archív menüpont alatt. [Egyébként nem lesznek ritkák a régi weboldalamra mutató hivatkozások, mert még mindig használom a személyes cuccaim tárolására, és különben is, nagyon zavaróak lennének egy oldalra mutató linkben oldalra mutató linkek... Nem akarom túlbonyolítani a dolgokat, így inkább beszúrok hivatkozásokat onnan, minthogy itt létrehozzak kismillió oldalt.]
Több mint húsz bejegyzéssel (és 3000 látogatóval! :O) azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az volt a leghosszabb ideig folytatott blogom és legsikeresebb blogom. Rengeteg próbálkozásom volt már korábban, mind papíron, mind a neten, de egy idő után mindet abbahagytam. Viszont most nem tervezek ilyesmit. Legfőképpen azért, mert most van a legnagyobb szükségem arra, hogy legyen egy felület, ahol írhassak, ugyanis nincs elég időm novellákat/regényeket írni és nem akarok kiesni a gyakorlatból.
Mi változott? Először is, egyetemre kerültem. Sajnos nem jutottam be a hőn áhított ELTE-re, részben azért mert elrontottam az írásbeli érettségim (konkrétan mononukleózissal nyomtam az ágyat egy héttel vizsgák előtt, csupán szteroidos injekcióval tudták levinni a lázam és elérni hogy egyáltalán megálljak a lábamon) részben pedig balszerencse, talán. Azóta már túl vagyok pár hullámvölgyön, megbékéltem a gondolattal, hogy egy vidéki egyetemre járjak (azt nem árulom el, melyik, hátha innen is olvassák a blogom) és itt maradjak a szüleim nyakán, sőt egy 'a faszom az egészbe, nekem ez nem megy' időszakon is túl vagyok, sőt, sikerült majdnem minden tárgyamat megmentenem. Na majd a vizsgák...
Van egy kapcsolatom. Khm. Van egy *normális* kapcsolatom.Ráadásul több, mint egy éves. Vele sem kezdődtek hibátlanul a dolgok, ráadásul a közös egyetem meghiusúlt, maradtak a közös skype beszélgetések, egész nap, közben egyikünk sem csinál semmi érdemlegeset, pedig tanulnunk kéne. Ráadásul nemrég volt egy nagyobb vitánk, még az is megfordult a fejemben hogy szakítok vele. Szóval egy év ide vagy oda, még mindig van min javítgatnunk.
Álmok jönnek és mennek. Amióta az eszemet tudom, minden érdekelt magam körül. Soha sem tudtam választani a témák közül amiknek szívesen utánaolvasnék, vagy éppen a szabadidőben végezhető dolgok között. Mindig több könyvem várt olvasásra, mint amennyit el is olvastam. Rengeteg sportot kipróbáltam gyerekkoromban. Jártam infó, matek és irodalom szakkörre, és kitalálhatjátok, rengeteg weboldalam volt. Olyan 10-12 éves korom körül kezdhettem, a max egyszerre öt darab volt. Próbálkoztam rajongói oldalakkal, weboldal designnal (ez egy olyan időszak amiről NEM beszélünk), blogokkal, stb. Ez egy másik sztori, későbbre. A lényeg, hogy többek között egy blog indítása miatt rontottam el az egyetemi félévem. Plusz aktívan loloztam, emellett olvastam, és minden tárgyhoz úgy álltam hozzá hogy 'háh, ez tök egyszerű, előadáson értettem, minek bajlódjak vele?'
Protipp: NE így állj hozzá egyetemi tanulmányaidhoz. Még akkor sem, ha épp borkóstolást tanulsz. Egyszerűen csak... ne. Valamikor november közepén kaptam észbe, egy jó kis sírós kiborulás után. A blogot és a gémelést rögtön abbahagytam.
Mégis mi vezetett vissza a blogoláshoz? A kérdés teljesen jogos.
Először is, szerettem volna egy helyet ahol megoszthatom a gondolataimat másokkal. Emellett szerettem volna egy helyet, ahol összegyűjthetem a számomra fontos dolgokat, és nem csak blogolhatok, hanem feltölthetek bármilyen tartalmat. Habár más, tematikus blogok nem fognak megvalósulni, ide fel lesznek téve töredékek belőlük.
Arról ne is beszéljünk, hogy rengeteg netes adatlapomon (pl. MOLY) a régi személyes blogom címe volt megadva. Mégis milyen képet fest rólam az, ha a linkre kattintva egy ósdi, régen frissített blogot találnak a kedves érdeklődők? Na ugye.
Emellett az oldal mellett egy rajongói oldalt tervezek még visszahozni. De persze sokkal lassabban és fokozatosabban, és csakis akkor ha biztosan tudom, hogy lesz rá időm. A rajongói oldal témája még titok, de senki ne várjon semmi extrát, egy kisebb magyar rajongói táborral rendelkező netes játékról van szó.
Ez van most: Mint már mondtam, "szortíroztam" a hobbijaim között, rengeteg időt töltöttem azzal, hogy átgondoljam az életemben hozott döntéseket és az időbeosztásomban keletkezett hibákat.
A rajzolást teljesen feladtam. Hiába jártam rajztagozatra általános 1-6. osztályban, NEM tudok rajzolni. Nincs meg a kézügyességem. Ahhoz, hogy rendesen megtanuljak, napi minimum 2-4 órányi melót bele kéne fektetnem, és ehhez nekem nincs se kedvem, se időm. A játékkritika-blog ötletét is elvetettem, mint azt korábban említettem. Maga az alapötlet működőképesnek bizonyult, de egyszerűen túl sok időt igényel annyira elmélyedni egy játékban, hogy a kritikám helytálló legyen, és ne csak az első x óra tapasztalatai tükröződjenek benne. Ergo, nem tudnám rendszeresen frissíteni a blogot.
Ami maradt, az az éneklés és a gitározás. Anno gimiben jártam egy évet zeneiskolába, de mivel jobb kézzel tanítottak és én balkezes vagyok, egy kínszenvedés volt.
Október óta járok énektanárhoz, hogy méltó énekese lehessek a mi kis szedett-vedett bandánknak. Emellett tegnapelőtt felindulásból vettem magamnak egy gitárt. Megláttam és beleszerettem... Amúgy is írok dalokat, amikhez megfelelő zenetudás nélkül nem tudok zenét komponálni... Szóval pont jókor jött ez a gitár, mint motiváció. :)
Természetesen a weboldalszerkesztést is szeretném folytatni, emellett elmerülni kicsit a CSSben. Amikor piszkálgattam ezt a kódot, elkezdett formálódni bennem egy saját design ötlete, bár ahhoz hogy megvalósíthassam, mindenképpen segítséget kell kérnem másoktól. Amire pedig köztudott hogy csak vészhelyzetben vagyok hajlandó. Majd meglátjuk, mi lesz.
Egyelőre ennyi lenne. Jövő héten jelentkezem, amint sikerül kiásnom magam a pótzh-kra tanulandó könyvkupac alól.
|